KÖNIG LUDWIG WEISSBIER
Aranyözönként árad a pohárba, ködös ménességgel, mintha az égő mezők aranyport hintenének a szűretlen lébe – itt a maláta nem csupán alapanyag, hanem egy középkori varázsló imája. A búza pehelykönnyű táncát a banán és szegfűszeg titokzatos suttogása kíséri, úgy, mintha a föld maga lehelné ki illatát egy őszi borzongás reggelén. A hab fehér katedrálisként emelkedik, toronyórák nélkül, holott minden buborékban megbújik a Wittelsbachok évszázados türelme: a sötét pincékben érlelődő álom. Az 5,5%-os alkohol lobogása olyan, mint egy lovag lángokba öltözött kardja – csendesen éget, de sosem sebez. Ha kortyolsz belőle, nem sört iszol, hanem egy elfeledett alkímista könyv lapjait nyeled el, ahol az arany helyett az időtlen ízek uralkodnak.