LEIKEM STERNBIER
A sötétbarna lé, mint a kőkemencék mélyén izzó szénparázsa, csillan a pohárban – holott minden cseppje a középkori kősörfőzés ősi máglyájából született, ahol a forró kövek titokzatosan karcolják a maláta sorsát. A karamell és dió illata úgy leng a levegőben, mintha az őszi erdők lehulló levelei peregnének egy ősi kovácsműhely hamuján, míg a komló keserű füstje csendesen lobog, mint egy elalvó tűz. A 5,8%-os alkohol nem láng, hanem mély, földi melegség – olyan, mint egy vándor kezében reszkető lámpás, amely a sötétben is vezet. Ha kortyolsz belőle, nem sört iszol, hanem a múlt kőbe vésett titkait: egy ital, amelyben a tűz és a kő örökre összeboronálódik.